ESEMÉNYNAPTÁR
– Az alkotó és a megalkotott test a gyógyító folyamatokban –
A Magyar Mozgás- és Táncterápiás Egyesület III. konferenciája
2009. június 5-6.
Angyalföldi József Attila Művelődési Központ
1131 Budapest József Attila tér 4.
Előadás- és műhely-absztraktok
Alászállás és/vagy szublimáció – A (mű)alkotói tevékenység tudattalan-tudatos dinamikájáról
Előadás
B. Gáspár Judit
pszichoanalitikus
Elérhetőség: pbalassa@t-online.hu
"Attilának jó volt!
Ő ki tudta fejezni magát."
(József Etel)
Előadásomban megkísérlem végiggondolni, hogy személyes és kollektív tudattalan tartalmaink és vágyaink hogyan és mikor törekszenek a kifejezés, a közölhetőség és a mindenkori Másik befogadói erőfeszítésére késztetése felé. A megmunkálás során hogyan lépnek tudattalan rétegeink kommunikációba egymással és tudatos törekvéseinkkel, valamint kifejezési készségeinkkel.
A puszta önkifejezés, feltételezésem szerint, olyan típusú mentális erőfeszítés nyomán válhat mind önmagunk mind a befogadó számára érthetővé és érdekessé, mely éppúgy feltételezi az introspekciós munka regresszív-progresszív /alászálló-fölépítő/ mozgásának szabadságát, mint a horizontális asszociációs képesség gazdagságát, valamint a realitáskontrollal, a befogadhatóság ellenőrzésével való szembesülés elviselésének készségét
Fegyelmezetlenség és önfegyelem, jobb- és balteke olyan dinamikája ez, melyet az irányított regresszió és progresszió a kollektív és a személyes tudattalan valamint a társadalmi én (kollektív tudatos) háromszögében mozgat.
A fenti szemszögből igyekszem áttekinteni a 20. század jelentősebb mélylélektani elképzeléseit a művészi alkotó folyamat és kreativitás pszichikai mechanizmusait illetően (S. Freudtól és C.G. Jungtól Hermann Imrén, Bálint Mihályon, D.W. Winnicotton, E. Kris-en át Vikár Györgyig s végül a mentalizációs elméletekig)
Tisztázni szeretném az intenció, intuíció és szublimáció fogalmait, viszonyukat és szerepüket. Ehhez némi filozófiai kitekintésre is szükségem lehet a fenomenológia és hermeneutika irányába.
Végül beszélnék arról, hogy a különböző pszichoterápiák, különös tekintettel a mozgásterápiára, hogyan befolyásolhatják az önkifejezés, a befogadóképesség, a kreativitás és a művészi tevékenység felszabadulásának folyamatát.
Testhatárok, én-határok és alkotás
Előadás
Erdélyi Ildikó
pszichoanalitikus, pszichodráma terapeuta, pszichodinamikus kiképző mozgás-és táncterapeuta
Elérhetőség: erdelyi.ildiko@chello.hu
Előadásomban egyfelől alkotások elemzésével foglalkozom, amelyekben a kapcsolati sérülésre utaló viszonyminták tetten érhetők, másfelől pszichoterápiás gyakorlatomból merítek példákat ahhoz, hogy a terápiás munkát, mint alkotást mutassam be. Célom tehát a művészi alkotás és a pszichoterápiás folyamatok közös jegyeinek kutatása.
Először azt szeretném követni, hogyan jelenik meg egy-egy irodalmi mű struktúrájában a sérülés, és hogyan bukkannak elő azok a viszonyminták és „vitalitás affektusok”, amelyek a testhatárok és én-határok problematikus voltát tükrözik. Kérdésem az is, hogyan talál eszközt a szerző ahhoz, hogy „betömje” a korai sérülés által énjében keletkezett hasadékot. Minthogy minden alkotásban van valami rejtvény, amire a szerző keresi a megoldást, végső soron azt kutatom, hogy az a valami, ami a műben nincs kimondva, hogyan rejtőzik a szerző számára is tudattalanul a mű szövegében.
Másodszor pszichoterápiás kontextusban kutatom azt, ami nincs kimondva, amit nem lehet elbeszélni, mert a rejtvény a szó előtti korszak élményanyagában rejlik, de a fantáziamunka, illetve a dramatikus megjelenítés segítségével a testélmény részlegesen mégis „szóhoz” jut, azaz szöveggé is válhat.
Mindehhez André Green (1983) „A halott anya” elméletét és Francoise Dolto „A tudattalan testkép” teóriáját használom fel kiindulópontokként. Az elméletek implicit módon tartalmazzák a szublimációt, mint megoldási módot, azaz az alkotást, amelyet előadásom középpontjának szánok. Esetrészleteim páciensek szublimációs törekvéseit illusztrálják a terápia résztvevői kapcsolatának kontextusában, illetve a közös alkotás folyamatában.
Pszichiátriai betegek táncterápiás kezelése
Előadás
Frank Róbert
pszichológus
Elérhetőség: info@tancterapia.hu, 06 (30) 365 6700
Az előadás célja, hogy a Jahn Ferenc Dél-pesti kórház III. Pszichiátria Rehabilitációs osztályán pszichiátriai betegekkel folytatott több éves Mozgás/Táncterápiás csoportok tapasztalatait elemezze, összegezze.
A hospitalizált betegek egyik legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy nagyon sok különbséget mutatnak a mozgás minősége és mennyisége között. Más mozgással rendelkeznek azok, akik már régóta az osztályon tartózkodnak, azok, akik akut állapotban vannak és azok, akik épp készülnek elhagyni az intézményt. Minél inkább egyensúly-vesztett, zaklatott az egyén, annál jobban veszíti el mozgása a szinkronitását és a változatosságát. Ilyenkor csökken a kapcsolat a test és a lélek között, ami számos mozgásmintában megjelenhet: az arc mimikájának elvesztésétől egészen a rigid, tónusos testtartásig.
A hospitalizált kliensekkel foglalkozó terapeuta fő célja, hogy segítse a test integritását és a test-tudat megerősödését, erős, reális test-képet formáljon, bővítse a mozgás-repertoárt, vagy segítsen kontrollálni az impulzív viselkedést. Az egyénnek először saját maga észlelésén és a kontroll érzését kell felerősíteni ahhoz, hogy másokhoz tudjon viszonyulni. A félelem és más erős érzelmek csak növelik az elszigeteltséget. Ilyenkor a szavak további falakat teremtenek, ahelyett, hogy segítenék a kommunikációt. Az érzések mélysége túl intenzív ahhoz, hogy beszélni lehessen róluk, ezért csak növeli a magányt.
A mozgás és a tánc olyan elemi lehetőség, amelyben a közös mozgáson, az érintésen, a ritmusokon keresztül kapcsolatba lehet a kliensekkel kerülni, és ezáltal tartós változást elérni az állapotukban, életükben.
Pszichoanalitikai irányosságú színházterápia –
Egy Freudra és Lacanra alapozott elmélet és egy nyitott, de meghatározott praxis
Előadás
Dr. Georges BAAL
CNRS (Párizs) tudományos főmunkatársa, emeritusz, pszichoanalitikus, színházi rendező és színész
Elérhetőség: gbalassa@free.fr
Színházterápiánk pszichoanalitikai (Freud és Lacan) elmélete és 40 éves Praxisa.
Elméleti kutatásunk és színház- és mozgás-terápia műhelymunkánk negyven év óta folyamatosan fejlődik, és egyre szélesebben érinti és fonja egybe a színház kreatív alkotó munkáját és a pszichoterápia gyógyító és személyiségfejlesztő folyamatát.
Munkánk egy tág területet átfogó Praxis, a lacani meghatározás szerint: „a legszélesebb értelemben kezeli a realitást a szimbolikummal, egy célirányú folyamat formájában”.
A színházterápia elméleti alapozásához két kérdést vetünk fel: 1) Mit jelent a színész a néző látkörében? Testi jelenlétével a színész egy aktív vetítési felületet képez, amelyen a néző újra és újra dolgozza át a kulcs pillanatot ahol saját Énje kialakulása, a tükör-stádium, az Apa-Neve mindenható ereje gyógyíthatatlan sebeket üt a Tudatalatti szövetébe. 2) Alkalmazható-e a szóra, nyelvre és beszédre alapult pszichoanalitikai elmélet a nem verbális kifejezési formákra?
Műhelymunkánkban minden egyes tréning három - egymásba sokszor átfutó – szakaszon alapul. 1) Adott test-, mozgás-, tánc-, hang- és szöveg-gyakorlatok. Céljuk a kifejezési módok aktiválása, felszabadítása, megfelel a tanulásnak és a komportamentális terápiáknak. 2) A gyakorlatok szabad felhasználása, improvizáció, az egzisztenciális megközelítés helye. 3) Interpretáció, a kimondott és a látens tartalom verbalizálása - itt tör be a pszichoanalitikai hozzáállás, itt találja helyét az indulatáttétel, itt bontakozik ki végső formájában a terápia.
A fenti három lépést követheti, a csoport céljai szerint, kreatív, nézőknek szánt színpadi alkotás. A drogfüggőkkel végzett munkában a nézők előtti megjelenés, a színházi előadás, különösen fontosnak bizonyult.
Kiskamaszok, serdülők mozgásterápiás foglalkozásokon
Előadás
Bengő Margó
Pedagógus, tanító, integrált kifejezés- és táncterapeuta jelölt
Elérhetőség: bengo.margo@freemail.hu, 20/3307776
Előadásomban 9-14 éves gyermekekkel folytatott tánc- és mozgásterápiás foglalkozásokról számolok be, melyek részben iskolai keretek között történtek, részben délutáni foglalkozásokon és nyári táborban. Fontosnak tartva őket ebben a munkában, kitérek a folyamatok során felmerülő saját élményeimre is.
Ismertetem, hogy a gyermekek mennyire kötött keretek között töltik a nap nagy részét az általános iskolában, és hogy milyen csekély mértékben van lehetőségük kreatívnak lenni, szabadon mozogni, szabadon kifejezni az érzelmeiket. Ezen a háttéren nyer jelentőséget az, hogy miként is élnek a gyermekek a mozgásterápiás jellegű keretek között felkínált lehetőségekkel, hogyan gazdálkodnak a térrel és az idővel.
Kiemelném a kiskamaszokkal folytatott munkát. Bemutatom, hogyan viszi bele a gyermek a folyamatba az éppen aktuális témáit és az életkorra jellemző feszültségeit, kalandvágyát. Az „itt és most” át meg áthatja az alkotást ezeken a foglalkozásokon, legyen az testszobor, mozgássor, vagy kartondobozokból készült vár, állatmenhely, hajó vagy bármi más.
Ezek a foglalkozások tág teret adnak olyan történéseknek, amelyek kifejezhetik a gyermek éppen aktuális állapotát, felszínre hozhatnak elfojtott szorongást, agressziót, az árnyékoldal kisebb-nagyobb szegleteit, egzisztenciális kérdéseket, mint élet és halál témáját. Bárminek tere lehet, ami segítheti felkészülni a hamarosan bekövetkező nagy változásra, amit a serdülőkor megélése hoz számára, amelyeket egyelőre még a legtöbbjük hárít saját fantáziáiba menekülve.
A saját példámon keresztül szeretném a figyelmet arra iránytani, milyen lehetőségeket is jelent a gyermekek számára, ha egy pedagógus foglalkozhat ilyen módszerekkel, ilyen szemlélettel, gyermekekkel az általános iskolai keretek között, vagy azon kívül.
Incze Adrienne
pszichiáter, kiképző mozgás- és tánc pszichoterapeuta
Elérhetőség: aincze@t-online.hu
A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia gyakorlata során a csoportvezető instrukcióiban imaginatív elem is benne foglaltatódhat. Az instrukció mentén való mozgásos improvizáció során a képi világ szerepe változó, soktényezős. Mely tényezők emelhetőek ki és miért jelentősek? A vizsgálódás fényében újra fogalmazódik a kérdés, hogy mit is értünk imaginatív elem alatt. Hogy viszonyul mindez a testtudati munkához? Az előadás során elmerülhetünk a klasszikus értelemben vett imagináció és a primer testi tapasztalat „test – képe” közötti különbség evidenciáiban és rejtélyeiben.
Alkotás és terápia
Kerekasztal
Résztvevők: Bóta Ildikó, Georges Baal, Incze Adrienne, Lipka Péter, Perfalvi Z. Tünde Hedvig, Simon Judit
Moderátor: Vermes Katalin
A gyógyítás és művészet egyazon tőről fakad, az ősi társadalmakban összetartozott.
A kerekasztal beszélgetésben részt vesznek művészek, terapeuták. Művészek, akik előadóművészetük mellett tudatosan, a kliensekkel folytatott mozgásos alkotó folyamatot egy adott pillanatban előadássá sűrítik, terapeuták, akik átélik, hogy a gyógyító folyamatokban színpadképes alkotások születnek Terapeuták, akik táncterápia mellett saját előadásokat hoznak létre. A főbb területek, amiket próbálnak végigjárni:
Mit jelent mozgásos munka a Tánceánia együttesben a fogyatékkal élők számára? A megmutatkozás mi mindent hordozhat? Az önkifejezés mennyire válik a létezés bizonyítékává? Mit jelent ugyanez pszichotikus, és addiktológiai kliensek számára? Mit gondolunk a valós művészi értékről, lehet-e az esztétika oldaláról közelíteni?
Hol húzódik az érzékeny határ a kitettség, a színpadon megszülető intimitás, magány és az exhibíció között? Min múlik az, hogy a nézők be tudják-e fogadni: érettségen, együttérzésen, bátorságon? A kockázatvállalás elkerülhetetlen mind a színpad, mind a néző oldaláról.
Miért van indíttatása a táncterapeutának alkotásra, saját darab létrehozására?
A kísérletezés, a saját belső világ kutatása, a letisztult színpadi manifesztum táplálja azt a forrást, amely nélkül nem lehet hitelesen találkozni, tartalmazni újra és újra a betegek és magunk szenvedését, a romboló erőit, és a bizalom, a derű erejével segíteni a sebek gyógyulását, a fejlődést.
Az elmélet szerepe a (tánc)terápiás gyakorlatban
Előadás
Kiss Tibor Cece
klinikai szakpszichológus, integrált kifejezés- és táncterapeuta
Elérhetőség: cecehu@yahoo.co.uk, 06 (20) 317 6964
Az előadás az elmélet és a gyakorlat viszonyát boncolgatja – a táncterápia nézőpontjából. J. Sandler egy 1983-as munkájában, melyet a pszichoanalitikus koncepciók és gyakorlat viszonyáról írt, a „hivatalos” elméletek mellett megkülönböztet ún. „terápiás magánelméleteket”, melyek jelentős része implicit, nem tudatos, ezáltal nem reflektált, miközben nagymértékben kihat a terápiás gyakorlatra.
Témánk szempontjából további fontos kérdés a terápiás gyakorlat elméleti megalapozottsága. Számos terápiás módszer a gyakorlatban kiválóan beválik, miközben elméleti háttere hiányos, olykor (részben) „kölcsönvett”, vagy mozaikszerű. A kérdést meg is fordíthatjuk: vajon mennyire gyökerezik az elmélet a gyakorlatban?
Freud és Ferenczi azon vitatkoztak, hogy vajon az elmélet fejlesztése viszi előre a technikát, vagy a technika haladása inspirálja az elméletképzést. Az elmélet és a gyakorlat között gyakran az egyetemek, kutató intézetek és a hétköznapi praxis közötti távolságot tükröző szakadék tátong.
Megkísérlem körüljárni a „hivatalos” és „magán” elméletek különböző funkcióit a (tánc)terápiás gyakorlatban. Illusztrációként felvázolok néhányat a különböző mozgás- és táncterápiás irányzatok elméleti hátteréből, és bemutatok néhány „rajtakapott” magánelméletet.
Az előadás üzenete az, hogy ne „féljünk” az elméletektől, inkább gondolkodjunk azokról differenciáltan. Nézőpontom szerint az elmélet nem más, mint a tapasztalatok, a valóság értelmezésére, megmagyarázására, bejóslására irányuló kísérlet, ebből következően elsődlegesen támogató funkciója van. Nyitottan, de kritikusan viszonyuljunk az elméletekhez, s figyelmünket terjesszük ki a gyakorlatunkat irányító „magánelméleteink” irányába is!
Az instrukciók születése
Előadás
Merényi Márta
pszichiáter, kiképző mozgás- és tánc pszichoterapeuta
merenyim@gmail.com
Az előadás kísérletet tesz arra, hogy megvilágítsa az instrukciók születésének bonyolult és sokrétű folyamatát.
A Pszichodinamikus Mozgás- és Táncterápiában a mozgásos folyamatot a vezető(k) szóbeli instrukciókkal, és saját testi jelenlétükkel indítják el, szabályozzák, és hozzák létre terápiás beavatkozásaikat. Instrukcióikat folyamatosan a csoport aktuális és hosszmetszeti dinamikai állapotához igyekeznek igazítani.
A szerző először a testtudati munka jelentőségét elemzi a vezető testi érzékenységének megteremtésében. Hogyan alakul és fogalmazódik a mozgás terében testi jelenlétével dolgozó, és a „kint” lévő vezetőben az instrukció? Hogyan hozza létre a vezető a mondatokat saját testi állapotaiból, rezdüléseiből? Hogyan formálja azokat belső képeiből? Hogyan hatnak viszontáttételi érzései, állapotai? Mi a különbség a reflektált, és a spontán születő instrukciók között? Hogyan hat egymásra a két vezető az instrukciók adásakor?
A szerző megvizsgálja az instrukciók nyelvi jellegzetességeit, és annak különbségeit a testtudati munka és a kibontakozott kapcsolati munka vezetése során. Kitér az időzítés kérdésére, a csoportvezető „csendben” történő, azaz belső instruálására. Végül összefoglalja, hogyan válik mindez a csoport és a vezetők közös alkotó folyamatává.
Erőszak okozta trauma megjelenése és átdolgozása pszichodinamikus szemléletű tánc és mozgásterápiában
Előadás
Oriold Károly
mozgásterapeuta
Elérhetőség: k.oriold@hdsnet.hu
A mozgáscsoport elfogadó, támogató légkörében gyakran jelennek meg traumatikus emlékek; a múltból származó, de az aktuális időpontig ható élmények. Az implicit memóriából aktiválódó emlékek megjelenésével, azok lehetséges átdolgozásával egy idő után a kliens át tudja engedni magát a pszichés szerkezetében törést okozó eredendő sérülés vagy veszteség miatti gyásznak és sajnálkozásnak. Amíg a kliens eddig eljut, hosszú folyamat.
Előadásomban az erőszak okozta trauma definiálására történő kísérlet után egy olyan elméletet vázolok fel, mely azt feltételezi, hogy a trauma egy olyan lélektani mondatot hoz létre a szelfben, amely nem feltétlenül szavakból, írásjelekből áll, hanem érzésekből, izomtónusokból, egyéb testi érzetekből. Ezzel a mondattal máris a verbalitás illetve a verbalitásra való képtelenség határa jelenik meg, hiszen ez a mondat nem mondható el szavakkal, mégis jelen van. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy ha a mondat közlésre vár, akkor kinek szól, s hogyan.
Konkrét gyakorlatok mentén számba vesszük egy lehetséges mondat elemeit, amely az időiségről, az én-határokról, a szándékokról, eltitkolt haragról, az egységélmény hiányáról szól azzal a céllal, hogy trauma szimbolizációjának megértése létrejöhessen, s ezzel együtt lehessen bizonyos kínos élményeket deszimbolizálni és új jelentéssel ellátni.
Mozgásban a család – Az Integrált kifejezés- és táncterápia (IKT) és a család(-terápia) találkozásának lehetőségei
Előadás
Páll Orsolya Emese
pszichológus
Elérhetőség: pall.o@freemail.hu
Előadásomban bemutatom, hogyan jelenik meg a család témája az IKT-képzés 4 éve alatt, ismertetve egyrészt a családdal tematikusan foglalkozó alkalmakat, másrészt az ezeken alkalmazott módszereket és technikákat, mint például a családfakészítés kreatív technikákkal, a tér változatos használata, szobor-állítás, humanodráma.
A család témája sajátélmény szinten a képzés második évében kerül előtérbe, olyan tematikus alkalmakon keresztül, melyek az életciklus fontos fordulópontjaihoz kötődnek, mint például a Fogantatás-szülés-születés, Kisgyermekkor, Család- és testvérkonstellációk, Serdülőkor, Párkapcsolat, Búcsú-Halál. A mozgásterápiákban, így az IKT-ban is, a terápiás változás, az elmozdulás nem csak intrapszichésen és szimbolikusan történhet meg, hanem a folyamatok során valóban mozgunk. Egyszerre van jelen a cselekvés szimbolikus és konkrét szintje: elmozdulhatunk eredeti álláspontunkról, belesétálhatunk a jövőnkbe és múltunkba, „ahol” átélhetünk testi érzeteket, cselekedhetünk, gyógyulhatunk. E cselekvések része maga a kapcsolódás is: az érintések, találkozások, bár konkrétan a testünkkel az „itt és most”-ban történnek meg, az aktuális folyamat kontextusától függően megérinthetik más énállapot-, vagy életciklus-beli önmagunkat is. Szimbolikus, csoporttársak által megjelenített formában találkozhatunk származási és aktuális családunk tagjaival, akár a „bőrükbe is bújhatunk”, hogy e nézőpontváltás által a kapcsolat „gubancai” oldódhassanak.
Végül azon is eltöprengünk, hogy az IKT eszköztára hogyan használható a család- és párterápiában, hiszen a rendszerszemlélet alapfogalmai, mint pl. a közelség-távolság, diád, triangulum, határok stb. kiválóan leképezhetők térben, mozgásban.
A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia során tapasztalt jelenségek pszichoanalitikus értelmezése
Simon Judit
pszichodinamikus kiképző mozgás- és táncpszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus
Elérhetőség: simonjudit7@gmail.com
A bevezetőben szeretnék rövid történeti áttekintést adni, hogy mik azok a kapcsolati szemléletet képviselő pszichoanalitikus elméletek, melyek mind a mai napig relevanciával bírnak a mozgásterápia elméleti megalapozottsága szempontjából (Bálint, Winnicott, Sullivan).
A modern csecsemőkutatás eredményei nyomán koherens és fejlődéslélektani szempontból is tartható pszichoanalitikus elmélet született, mely szerint a szelf-fejlődés az anya-gyermek kapcsolatban zajló interszubjektív folyamatba ágyazottan történik (Stern). Ebben a folyamatban Fónagy alapvetőnek tartja a biztonságos kötődést, a szülő mentalizációs képességét, valamint Gergely és Watson nyomán a megfelelő tükrözést.
A fenti elméletek alapján a mozgásterápia hatásmechanizmusa kielégítően konceptualizálható, továbbá alátámasztja a korai előfutárok elgondolásait is, akik a korai anya - gyerek kapcsolatban történtekre fókuszáltak, és akik a terápiás kapcsolat során az együttlevés minőségére helyezték a hangsúlyt. A pszichoanalízisben, ami verbális szinten zajlik, a terápiás kapcsolat mikroszintű leírásakor ugyanazokat az illeszkedési és regulációs folyamatokat, interszubjektív cseréket hangsúlyozzák, mint amilyenek a csecsemő – anya kettősben megfigyelhetők. Fókuszba került az analitikus páciens interakció kölcsönös szabályozó funkciója, melynek során kitüntetett szerepet kap az affektív hangolódás. Lényeg, hogy működésbe hozzuk a korai fejlődési szakaszra jellemző kölcsönösségnek bizonyos formáit, amely az anya és csecsemő között létezett. A mozgásterápiának éppen az az előnye, hogy nagyon hasonlít az eredeti helyzethez. Dolgozatomat gyakorlati kérdések tárgyalásával zárnám.
A testi viszontáttétel jelensége
Előadás
Szili Katalin
MTA Pszichológiai Kutatóintézet
Egyensúly Pszichoterápiás Rendelő
Elérhetőség: szili_kata@yahoo.com
A testi viszontáttétel fogalma az utóbbi évtizedben jelent meg: a testi viszontáttétel során a terapeuta a viszontáttétel által kiváltott érzéseket kifejezetten testileg is átéli.
Bizonyos analitikus szerzők hangsúlyozzák, hogy a terápia a terapeutát is regresszív állapotba viszi, nem csupán a pácienst, s a terápiás szituáció betegévé kell válnia – a paciensnek meg kell zavarnia, érintenie akár negatívan is, testileg is a terapeutát. Ezen elgondolások szerint a terapeuta teste az elviselhetetlen fizikai érzetek gyűjtőhelye is – tehát nemcsak érzelmi, hanem fizikai szinten is tartalmaznia kell paciense érzéseit a terapeutának.
A terapeuta ez esetben testét használja a befogadásra, a tartalmazásra és az interpretációra: a terapeuta teste rezonáló tér az áttételi anyag számára. A páciens oldaláról nézve pedig a terapeuta teste tulajdonképpen átmeneti tárgy: olyan átmeneti tárgy, ami a terápiás kapcsolatban születik, formálódik.
A testi viszontáttétel funkciója az érzést egy differenciáltabb szinten visszaadni a másiknak, és egyben az eredeti érzés szelfet dezintegráló hatását csökkenteni, elviselhetőbbé tenni. A testi viszontáttétel, amennyiben a terapeuta részéről reflektált, nagy segítséget nyújthat a terápiás folyamat megértésében.
A szerző a fogalmat a pszichodinamikus mozgás-és táncterápia felől közelíti meg, s a folyamat magyarázatához segítségül hívja az autentikus mozgás folyamatát, valamint a kinesztetikus empátia, illetve kinesztetikus képzelet fogalmát.
Vad Gyöngyi
klinikai szakpszichológus, kiképző mozgás-táncterápiás csoportvezető
Elérhetőség: vagyog@freemail.hu
A tér metaforájának segítségével gondolkodom el azon, mi az, aminek teret adunk a mozgás- és táncterápiás folyamatban.
Ha teret kap a test és a mozgás, a mentalizáció fejlődésének mely szintjei jelenhetnek meg? Milyen élménytartományokban történhet tapasztalati korrekció? Utalok Stern „nyitott tér” fogalmára, ahol az implicit kapcsolati tudás újrastrukturálódhat.
Vizsgálom azt a kérdést is, mindez min múlhat: a páciens bátorságán, esetleg szükségletei nyomásán? A terapeuta olyan képességein, mint pl. kreativitás vagy a feszültség tartásának mértéke? A kettőjük kapcsolatában ill. a csoportban születő közös tér tágítja-e vagy éppen szűkíti a kibontakozás lehetőségét?
Hogyan befolyásolja a táncterápiás munkát a külső, objektív tér? Használjuk-e a lehetőségeit vagy netán küzdünk ellene, korrigálni igyekszünk?
Véleményem szerint, ha a terapeuta belső tere elég tág és szabad, ha az objektív külső teret kreatívan használja az „itt és most”-ban születő instrukciókhoz, akkor kap a mozgó ember valódi támogatást ahhoz, hogy a belső terében zajló érzéseket, állapotokat a külső térben megmutathassa, más emberekkel megoszthassa. Saját gyakorlatomból vett példákkal igyekszem alátámasztani a fenti kérdésekre adott válaszaimat és állításaimat.
Az Integrált Kifejezés- és Táncterápia (IKT) az egzisztencialista pszichoterápia szemszögéből
Előadás
dr. Varga Izabella
pszichológus, integrált kifejezés- és táncterapeuta
Elérhetőség: varga.bella@t-online.hu, 06 (1) 409 4487
Az IKT az autentikus kifejezőeszközök tág palettáját kínálja fel a csoporttagoknak, miközben a hangsúly a személyes jelentésadási folyamaton, a személyes életút megélésén van.
Az előadás fő kérdésfeltevése, hogy ebben az újra nyitott, mindenekelőtt az egyéni belső bontakozást támogató légkörben mikor és milyen hangsúllyal jelennek meg a csoporttagoknál az egyéni sorson túlmutató témakörök, miként nyernek megfogalmazást mozgásban és szavakban a „világba vetettségünkből” fakadóan megkerülhetetlen, az emberiség által ősidők óta feltett, így „archetipikus” kérdéskörök. Az eddigi tapasztalatok elemzése valamint interjúk segítségével vizsgálom, hogy ezeknek a kérdésköröknek a spontán felmerülése milyen összefüggéseket mutat az életút személyes történéseivel, továbbá, hogy miként támogatja kifejezésük az önismereti munkát és a gyógyulási folyamatokat.
Jung valamint az egzisztencialista pszichoterápia klasszikusai (így Binswanger, Yalom, Tillich) mellett mindenekelőtt Beaumont (2008) spiritualista pszichoterapeuta munkájára, a lelki történések mozgásban történő kifejeződéséről írott szempontjaira támaszkodom elemzéseimben.
A test poézise – kifejező, kifejezés és kifejezett
Előadás
Vermes Katalin, PhD
psztichodinamikus kiképző mozgás- és táncterapeuta,
Elérhetőség: vermes@mail.hupe.hu, SOTE TSK Társadalomtudományi Tanszék
A testiség különleges terepe a kifejezésnek és az alkotásnak. Az élő, s különösképpen az emberi testet ez különbözteti meg a fizikai testek világától. Merleau–Ponty szerint testünk sokkal inkább rokonítható a műalkotással, minta a fizikai testekkel. A műalkotás esetében sem lehet elválasztani a kifejezést a kifejezettől – a kifejezett tartalom kötődik minden szóhoz, hanghoz, színhez. Hasonlóképpen az emberi szubjektum testi kifejeződésének számtalan jelentésrétege is csak a közvetlen érintkezés által hozzáférhető.
A testiség ugyanakkor egy sajátos többlettel is rendelkezik a műalkotáshoz képest: nem csak a kifejezés és a kifejezett tartalom esik egybe, de az alkotás maga is egy az alkotó szubjektummal.
Nem csak a táncos teste lehet műalkotás: minden emberi test kreatív kifejeződések komplexuma mind mások felé, mind saját érzéki élményvilágát illetően. Olyan egyszeri költemény, amely önmagát interpretálja. A test benső élményvilága a legkorábbi, legelementárisabb szelf–érzeteink köré rendeződik. A korai elhárító mechanizmusok – például a hasítás – működése gyakran a testérzetekben és a test látható kifejeződésében is megjelenik. E megjelenés annyira komplex, hogy egy az egyben nem értelmezhető. A testtudati munka és az improvizáció hosszú folyamatában azonban lehetőség nyílik arra, hogy ezen inkarnált személyes kifejezés interpretálja önmagát.
Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, miképp jelennek meg pszichés mintázatok a testi kifejezésben, s hogyan formálódhatnak tovább a testtudati munka és az alkotás terében. Támaszkodik az előadó pszichodinamikus mozgás– és táncterapeutaként szerzett tapasztalataira, a test fenomenológiájával kapcsolatos kutatásaira, valamint az MTT újabb, nemzetközi irodalmára.
A pszichogén mozgászavarok pszichoterápiája
Előadás
Vértes Gabriella
pszichoterapeuta, kiképző hipnoterapeuta
Elérhetőség: vertesg@axelero.hu
A pszichogén mozgászavar (továbbiakban PMZ) a pszichiátriai kórállapot része. PMZ esetén a pszichiátriai kórállapotot számos kórképben megtaláljuk. A szomatoform zavarokban a tüneteket nem tudatosan mímeli a beteg, hanem azok pszichológiai tényezők következményei. A kórképekre az esztétikai és funkcionális negatívumok mellett az érintett terület állandó fájdalommal párosuló szomatikus állapota jellemző.
Előadásomban a PMZ-ben szenvedő betegekkel folytatott tapasztalataimról szeretnék beszámolni. Ezekben az esetekben az organikus neurológiai eredet kizárható volt, és a sikeres pszichoterápia minden esetben feltáró terápiát igényelt. A tünetek súlyosságától függően átmeneti, illetve kis dózisban hosszútávú farmakoterápiát is alkalmaztunk. A hipnoterápia valamennyi előnyét hasznosítani lehetett. A leggyakoribb kórkép, melynek terápiás összegzését ismertetném: a dystonia (egy vagy több izmot érintő akaratlan, tartós izomösszehúzódás, mely kóros testtartást eredményez).
A feltáró hipnoterápia a pszichogén mozgászavarok kezelésében egyértelműen indokolt módszerválasztás. A tünetorientált terápia magában hordozza vagy a tünetváltás, vagy a korai visszaesés veszélyét. A javulás mértéke fordítottan volt arányos a tünetek fennállásának idejével. A hat hónapnál régebbi tünetekkel bekerültek esélye a tünet- és gyógyszermentes távlatot illetően lényegesen alacsonyabb volt.
Ugyanaz és kicsit más – Ismétlések és énfolytonosság
Műhely
Endresz Hajna
pszichológus, mozgás- és táncterápiás csoportvezető
Elérhetőség: 06 (20) 251 0818
Nagy Krisztina
pszichológus, mozgás- és táncterápiás csoportvezető
Elérhetőség: 06 (30) 912 6354
A pszichodinamikus MTT eszközei és ezen belül is főként a testtudati alapozás hangsúlyozottan célozzák meg az énfolytonosság érzékelését.
Műhelyünkben a mozgásban spontán vagy szándékosan megjelenő ismétlésekkel, repetíciókkal foglalkozunk. Lehetőség nyílik az egyéni és közös mozgás során kísérletezésre, játékra az ismétlések és módosulások átélésére majd továbbvitelére. Megélhetjük testi szinten az állandóság, az ismétlődés és a változás mozgásos állapotait. Megtapasztalhatjuk a különböző minőségekből fakadó inspirációkat, vagy nehézségeket, majd az ezekből megszülető továbbmozdulási lehetőségeket.
A műhelyen való részvételhez nincs szükség ügyességre, vagy előzetes mozgásos tapasztalatra. Érdemes hozni kényelmes ruhát, amiben szabadon lehet mozogni, és esetleg egy zoknit, mert cipő nélkül leszünk.
A műhely létszáma: maximum 16 fő
Módné, Dr. Hollós Mária
klinikai szakpszichológus, IKT táncterapeuta
Elérhetőség: 06 (20) 929 7978, hollosm@freestart.hu
Farkas Andrea
szakrális Körtánc oktató, IKT táncterapeuta
Elérhetőség: 06 (70) 932 38579, farkasandi1@gmail.com, www.farkasandi.hu
Női létünk átélésének gyökerei mélyen, több generációra is visszanyúlva ágyazódnak családi viszonyrendszerünkbe, melyből kevés tudatosul bennünk, de annál többet tud róla a testünk, mozgásunk.
A workshop egy kísérlet arra, hogy mindannyiunk számára adott, természetes „eszközök” segítségével (test, mozgás, járás, érintés, tánc) közelebb kerüljünk gyökereinkhez.
A műhelymunka az Integrált Kifejezés és Táncterápia módszerének a következő aspektusait helyezi előtérbe:
A testi fókusz, figyelem erősítése és ezen keresztül korai emlékeink mozgósítása.
Új nézőpontok, kreatív megoldási stratégiák megtalálása
A folyamat során keletkezett testi-lelki élmények, átélések kifejezése (rajz/festés/agyagozás és szóbeli megosztás)
Maximális létszám: 14 fő. Mozgást lehetővé tévő öltözék és vastag zokni ajánlott.
„Csoporttest”
Csoportdinamikai műhely
Incze Adrienne
pszichiáter, kiképző mozgás- és tánc pszichoterapeuta
Elérhetőség: aincze@t-online.hu
Merényi Márta
pszichiáter, kiképző mozgás- és tánc pszichoterapeuta
Elérhetőség: merenyim@gmail.vom
A műhelyben a Pszichodinamikus Mozgás- és Táncterápia (PMT) csoportdinamikai jellegzetességeit vizsgáljuk.
Legfontosabb eszközünk a testtudati munka, mely érzékeny testtudati figyelmi állapotot hoz létre. Ez az érzékeny állapot fokozatosan reflektálttá válik, és teszi lehetővé valós testi és kapcsolati élményeink autentikus újraszerveződését. A spontán mozgás mint tisztán testi élmény, és mint szimbolikus, azaz jelentést hordozó önkifejezés egyaránt jelen van. Hogyan formálja ez az érzékeny figyelmi állapot a mozgás csoport dinamikai jelenségeit?
Mi jelenik meg mozgásban, milyen összjáték bontakozik ki a mozgásos térben? Hogyan alakulnak a testi, érzelmi áttételi jelenségek?
A műhelyben sajátélményű mozgásfolyamat mikrojelenségeinek feltárásán keresztül ragadjuk meg e sokrétű, izgalmas témát.
Kényelmes öltözék szükséges.
Létszám határ: 14 fő.
Kálmán Ferenc
táncművész, testtudat oktató (BMC)
Elérhetőség: kalferenc@gmail.com, 06 (70) 391 4907
Ebben a testépítő műhelyben a testtudati munka keretein belül, belső élményekből építünk fel magunknak egy testet, amit a táncalkotás módszereivel formálunk tovább, majd a kész alkotásra rátekintünk. A folyamat során a Body-Mind Centering iskola módszereivel járunk be néhány alapvető anatómiai struktúrát – improvizált mozgás, a vizualizáció, az érintés, eszközeit használva – melynek célja az adott struktúra fizikális elérhetőségén túl a hozzájuk kötődő tudatállapotok, tudati minőségek megélése (a BMC szóhasználatában: szomatizáció). A műhelymunka során azt a kérdést járjuk körül, hogy miképp segítik bizonyos struktúrák a forma, vagy a tartalom „kifejeződését”, hogyan tudunk a két aspektussal szétválasztva, vagy épp párhuzamban dolgozni? Egyéb kapcsolódó lehetséges vetületek: a bevonódás és a tartalmazás; határtartás-határvesztés; exploráció, expresszió; reflexió, önreflexió kérdései.
Felszerelés: kényelmes, mozgásra alkalmas ruha
Max létszám: kb. 15 fő
Gyógyító ellentétek – a 8-as szám és a végtelen jel (∞) harmonizáló aspektusai a gyakorlatban
Interaktív művészeti és mozgásműhely
Kiss Katalin Ilona Csicsi
integrált kifejezés- és táncterapeuta-jelölt
Elérhetőség: csicsicsi@citromail.hu, 06 (20) 352 1647
Wilfried Gürtler szellemi hagyatékánál fogva az integrált kifejezés- és táncterápia nyitott arra, hogy a módszer képviselői azt saját, más területen szerzett tudásukkal és terápiás tapasztalataikkal ötvözve bővítsék a gyógyítás palettáját. Mindezen elveket tiszteletben tartva, elsősorban az emberi testtel közvetlenül foglalkozó mozgás- és művészetterápia területén tevékenykedők számára hoztam létre azt a terápiás összefonódást, ami az abszurditás, a polaritás, a humor, a filozófia, és művészeti alkotások közt lehetséges.
A holisztikus szemléletmód összefüggő térbeli hálózathoz hasonlítható. Az emberi test csodálatos tér, feltáratlan lehetőségekkel. Megközelítésemben e két formának, a Testnek és a Hálózatnak az együttes fejlesztése az igazi gyógyulás, ami abszurd módon az ellentétek elvén működik.
Az interaktív műhelyen a 8-as szám és a végtelen jel (∞) ellentétével dolgozunk, a harmónia lehetőségeit kutatván. Laza váltóruhában, meleg zokniban jobban megy a közös alkotó munka!
Létszám: max. 24 fő.
Testtudattól a kapcsolatokig – Ismerkedés a pszichodinamikus mozgásterápia módszerével, ennek segítségével, saját testünkkel, mozgásunkkal
Műhely
Köhler Kata
pszichológus, saját élményű önismereti mozgás csoportvezető
Elérhetőség: 06 (30) 305 3331, kata_k@freemail.hu
Szűcs Mónika
pszichológus, saját élményű önismereti mozgás csoportvezető
Elérhetőség: 06 (30) 369 1090, szucsmoni@freemail.hu
Műhelyünkbe azokat várjuk, akik bepillantást szeretnének kapni a dinamikus mozgás-és táncterápia világába. Kipróbálnának gyakorlatokat, amelyek hozzásegítenek saját testünk újfajta megéléséhez, ráirányítják figyelmünket testünk apróbb rezdüléseire, amelyek a hétköznapokban észrevétlenek maradnak. Lehetőséget kínálunk arra, hogy belekóstoljunk a testtudati munka folyamatába, és, hogy kapcsolódásokon, érintéseken és érintkezéseken keresztül megízlelhessük saját testünk és mozgásunk lehetőségeit, válaszait mások mozdulataira.
A három órás saját élménnyel dolgozó műhelynek nem célja, hogy mélyebb megértését kínálja a módszer sajátosságainak, de kalandra hívja mindazokat, akik számára ez a terápiás mód és eszköz még ismeretlen.
A műhelyben való részvétel természetesen semmi féle tánctudást, mozgásos ügyességet nem igényel, mindannyian a meglévő, sok féle mozgásunkkal, testünkkel, testképünkkel, tapasztalatainkkal vagyunk jelen a csoportban.
Kényelmes (nem utcai) öltözetben és zokniban vagy mezítláb dolgozunk.
Csoport maximális létszáma: 18 fő
Moukhtar Lucia
klinikai szakpszichológus
Oriold Károly
mozgásterapeuta
Elérhetőség: k.oriold@hdsnet.hu
A műhelyen a bennünk - életünkben, kapcsolatainkban – megélt hiányokkal dolgozunk. Tudjuk-e mi hiányzik, s hogyan tölthetjük ki ezt a hiányt? A hiány néha hozzátartozik a már meglévő harmóniához, és kitöltése ennek felborulásához vezet, máskor éppen a hiány kitöltése szükséges az új harmónia megteremtéséhez. A műhelyen a csoportvezetők olyan gyakorlatokat terveznek, melyek lehetővé teszik a hiánnyal kapcsolatos munkát.
Nemes Andrea
klinikai szakpszichológus
IX. ker. Nevelési Tanácsadó
Elérthetőség: nemesandre@yahoo.com
Pozsár Bea
klinikai szakpszichológus, SZIT terapeuta, pszichodráma vezető
IX. ker. Nevelési Tanácsadó
Elérthetőség: pozsarb@freemail.hu
Arató Domonkos
tanácsadó szakpszichológus, SZIT terapeuta, pszichodráma asszisztens
IX. ker. Nevelési Tanácsadó
Elérhetőség: darato@freemail.hu
A Szenzoros Integrációs Terápiák Ayres által kidolgozott metodikájával dolgozunk, melyet a gyakorlatban más módszerekkel (mozgásterápia egyéb irányzatai, pszichodráma) is ötvözünk. Az Ayres-eszközök stimulálják és inspirálják az életünk során megélt szenzoros-mozgásos tapasztalatokat, és a mozgáson keresztül kapcsolatba kerülünk saját és a másik szenzomotoros emlékeivel, élményeivel.
Workshopunkon egy időutazásra hívjuk a résztvevőket, hogy megnézzük, mit rejt a jelen pillanat.A csoport-folyamatban a különböző szubjektíven megélt idők találkozására lehetőség adódik asz eszközökhöz (függőháló, nagylabda, billenők stb.) kapcsolódó játékok során. A résztvevők közös játékai és dinamikai történései nyomán láthatóvá válhatnak a párhuzamos idősíkok, amik egymásra rétegződnek és értelmezési keretéül szolgálhatnak – akár életünk legkorábbi időszakából származó – személyes tapasztalatoknak.
Max. 16 fő.
Perfalvi-Zobor Tünde
IKT terapeuta, pszichológus
Elérhetőség: perfalvi@gmail.com
Én-állapotaink, lelki közérzetünk, élethelyzetünk, az éppen betöltött szerepünk az életünk színpadán, mind meghatározzák a test-érzetünket, és a testünk működését. Így vannak testközpontok, testrészek, szervek, amelyek erősek a tudat / az észlelő számára és vannak olyan testközpontok, testrészek, szervek, amelyek halványan léteznek a tudat / az észlelő számára. Vannak olyan helyek a testben, ahol erő, van, ahol terhek raktározódnak. Vannak ismerős és ismeretlen helyek is.
A műhelymunka során az integrált kifejezés- és táncterápia eszközeivel dolgozunk. Célunk a test-térkép megfigyelése. A test feltérképezésével megfigyeljük, milyen erők sugároznak, és milyen erők szunnyadnak bennünk. Segítségünkre lesz a tudat fókuszálása, a mozgás és tánc, a lélegzet figyelése.
Kényelmes öltözék szükséges.
Létszám: max. 14 fő
A szülő mint alkotó, a gyermek mint alkotás? – Integrált Kifejezés- és Táncterápiás sajátélmény
Műhely
Páll Orsolya Emese
Elérhetőség: pall.o@freemail.hu, 06 (30) 253 7974
Révay Réka
Elérhetőség: revay.nemeth@vnet.hu, 06 (20) 468 2334
Mindannyian ismerjük a szülő-gyermek kapcsolat legalább egyik oldalát. Ez a kölcsönhatás, melyet mindkét fél alkotó energiái formálnak, mintegy lenyomatot képez a testünkben is, és a lelkünkben is, hiszen minden élményünk megőrződik mindkét szinten. Gondoljunk bele, mennyire meghatározó élmény megszülni és megszületni, ringatni és ringatva lenni, ölelni és ölelve lenni, vagy éppen elhagyni és elhagyva lenni, megütni és megütve lenni. Általában a gyermekben megőrződött benyomásokkal foglalkozunk, de mi a helyzet a szülőben létrejött érzetekkel? Hiszen a pofon nem csak az arcon fáj, hanem a tenyéren is, és a támogatást nyújtó ölelés azt is melegséggel tölti el, aki adja.
Mindazokat várjuk műhelyünkre, akik a szülő(i) alkotó energiákkal szeretnének kapcsolatba kerülni: azzal, amit kaptak, vagy szerettek volna kapni, és amit maguk adtak, vagy szerettek volna adni. Az Integrált Kifejezés- és Táncterápia (IKT) módszerével közelítjük meg témánkat: mozgással, zenével, vizuális alkotással – az aktuális testi és lelki állapotunkból kiindulva. A részvételt megkönnyíti a kényelmes, mozgást nem akadályozó ruha és a váltócipő vagy meleg zokni használata.
Maximális létszám: 16 fő
Salz Garbriella
Elérhetőség: salzgabi@yahoo.com, 06 (20) 314 7671
A műhely játékos kísérletezésre invitál. Nem egy iskolát követ, csupán merít az Integrált Kifejezés és Táncterápia illetve a Képzőművészetterápia eszköztárából. Célja, hogy olyan egyedi minőséget idézzünk fel, mely követ minket egész korai életszakaszainktól fogva. A sterni fogalomalkotással élve az ún. vitális affektusaink felidézésére, felismerésére teszünk kísérletet, melyek minden test-érzet hátterében állnak. Mozgásimprovizáción keresztül jutunk el a képekhez, melyek mint lenyomatok őrzik, merre jártunk. Szemügyre vesszük hogyan hatunk egymásra, megfigyeljük a különbségeket, és az egymásra gyakorolt hatásokat.
A műhely lehetőséget teremt arra, hogy elinduljunk saját mintáink felé. Keressük a lenyomatot, mely éppen aktuális, de van esély arra is, hogy valamely kiemelkedjen a többi közül. Az is lehet, hogy az aktuális lényegi nem egyezik meg a csecsemőkorban megtapasztalttal, de kiindulási alapnak ezt kell vennünk. A kutatás innen indulhat. Valami mégis átsejlik eredendő lényünkből. Ezt felkutatni, természetesen már a kérdező feladata.
A folyamatot közös galéria létrehozásával zárjuk. A műhelyen való részvétel semmiféle előképzettséget nem igényel, viszont fontos, hogy legyen benned vágy a szabad kifejezésre, mozgásra. Öltözet: kényelmes ruházat, amiben szabadon lehet mozogni
Létszám: maximum 14 fő
Sujtó Katalin
pszichiáter, pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás pszichoterapeuta
Elérhetőség: sujto@t-online.hu, 06 (30) 364 4730
Toronyai Gábor
filozófus, pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás csoportvezető
Elérhetőség: mozgasterapia@freemail.hu, 06 (20) 209 9947
A pszichoterápiás hatótényezőket kutatva a legújabb pszichoanalitikus elméletek az interpretáció mellett egy másik jelentős terápiás hatótényezőt írnak le, ez a ’találkozás- pillanat’. Ezen elméletek szerint a pszichoterápiák hatásában a nonverbális kommunikációnak, az affektív illeszkedésnek, hangolódásnak, az interszubjektív kapcsolódásnak ugyanolyan nagy szerepe van, mint az értelmezésnek. A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia (PMT) ezekkel a tényezőkkel a különböző szelférzetek szintjén dolgozik. A ’találkozás-pillanatok’ a PMT-ben jóval gyakrabban, telítettebben jelennek meg, mint a verbális terápiákban, mivel a testtudati munkamód révén a PMT a preverbális szelf-érzetek szintjét mozgósítja. A ’találkozás-pillanatok’ gyakori megszületése és ismétlődése az implicit kapcsolati tudást finoman, folyamatosan építi át, így éri el gyógyító hatását.
Műhelyünkben olyan mozgásos folyamatot tervezünk, amely reményeink szerint az átérzett testi jelenlét sokféle lehetőségével telített helyzeteket teremt a résztvevőknek az önmagukkal és másokkal történő figyelmes, érzékeny érintkezésre és találkozásra.
Elidőzni térben és testben
Műhely
Majoros István
mentalhigiénés szakember, szupervízor, pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás módszerspecifikus csoportvezető
Elérhetőség: 06 (20) 252 8161, majoros@manynet.hu
Szili Katalin
klinikai szakpszichológus, pszichodinamikus mozgás- és táncterápiás csoportvezető
Elérhetőség: 06 (30) 397 3309, szilikatalin@egyensulyrendelo.hu
Az idő, s főként annak hiánya az életünkben egyre inkább érzékelhetővé válik. A felgyorsult életforma egyre kevésbé ad lehetőséget a lelassulásra, a tempóváltásra, s mindezek ránk gyakorolt hatásainak érzékelésére.
Ezt a lelassulást szeretnénk átélhetővé tenni műhelyünkkel, s ennek érdekében az idő és a ritmus különböző aspektusaival fogunk kísérletezni, azzal, ahogy ezt érzékelésünkön keresztül megtapasztaljuk.
Célunk a belső, szubjektív idő átélése az idő, a sebesség és az intenzitás összefüggéseinek felfedezésén keresztül. A mozgás megfigyelése, s a koncentráció elősegítése a mozgás esetleges lelassításával lehetővé teszi, hogy az élmények, tapasztalások nagy gyorsasággal követhessék egymást. A lelassulás és a testi élmények megfigyelése a testtudati munka során elősegíti az érzések átélését a jelenben, továbbá az idő lineáris rendezettsége: a múlt/jelen/jövő is érzékelhetőbbé válik.
A műhely lehetőséget ad arra, hogy elidőzzünk a különböző terekben, az időben és időtlenségben, egyéni munkában, páros-, kis- és nagycsoportos helyzetekben.
A jelenlét mint alkotás
Műhely
Campos Jiménez Anna
klinikai szakpszichológus, mozgás- és tánc pszichoterapeuta
Elérhetőség: camposjanna@gmail.com, 06 (30) 347 5093
Vermes Katalin, PhD
pszichodinamikus kiképző mozgás- és táncterapeuta
Elérhetőség: vermes@mail.hupe.hu, SOTE TSK Társadalomtudományi Tanszék
E műhely a jelenlévők természetes testi jelenlétével dolgozik.
Egyszerű testtudati gyakorlatok folyamatában érzékelhetővé tesszük testi jelenlétünk különféle minőségeit. A figyelem terében úgy jelenik meg a test, mint alkotás: az emberi test természetes ritmusai, irányai, feszülései, oldódásai, súlyai, erői és gyengeségei megismételhetetlenül személyes költőiséget hordoznak.
Testünk alkotó kapacitása akkor szabadul fel, amikor elfogadjuk személyes testi mintázatainkat. Az elfogadás maga is testi esemény: nem csak tudati, vagy érzelmi gesztus, hanem testi érzékelés, érzés, mozdulat. A test belülről megélt mozdulata, jelenléte hitelességénél fogva mindig szép.
A műhely lehetőséget ad arra a részvevőknek, hogy egyéni munkában és egyszerű kapcsolati gyakorlatokban tapasztalatot szerezzenek önmagukról, s részesei lehessenek egy vezetett mozgás-improvizációnak. A workshop végén alkalom lesz az átélt tapasztalatok megbeszélésére.
Öltözék: javasolt a szabad mozgást lehetővé tevő, kényelmes ruha, nadrág viselete, a cipőt érdemes levenni. Lehet váltóruhát, fázósaknak meleg zoknit hozni.