Pszichodinamikus
irányzat
Integrált Kifejezés- és Táncterápia
Csoportanalitikus táncterápia
Testtudati módszerek
A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia (PDMTT)
A pszichodinamikus mozgás- és táncterápiáról általában
Mi
a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia?
A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia a Pszichoterápiás Tanács áltl
elfogadott és akkreditált önismereti és terápiás módszer, amely a
testtudati gyakorlatokat, a mozgásimprovizációban, táncban rejlő alkotó
és gyógyító lehetőségeket összekapcsolja a pszichoanalitikusan
orientált csoportterápia eszközeivel. Egyszerre figyel az egyéni
testi-lelki érzések dinamikájára (változásaira, feszültségeire) és a
csoportban megszülető testi-lelki érzések változásaira, összefüggéseire
(a csoportdinamikára). A PDMTT többnyire csoportban használatos, de
egyéni terápiaként is hatékony lehet. E módszert Magyarországon Dr.
Merényi Márta indította el. (A PDMTT pszichológiai, elméleti alapjairól
lásd a Szakembereknek
szóló részt.)
Melyek
a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia hatótényezői?
A PDMTT alapja a testi érzések felszínre hozása, differenciálása, korrekciója,
vagyis a testtudati munka. Testi érzéseink énünk legősibb rétegét képezik.
Már 2-3 éves kor alatt, egy túlnyomórészt beszéd előtti életkorban kialakul
későbbi személyiségünk "magja" az a testi-érzéki hangulat, ritmus,
amelyre ráépülnek énünk későbbi rétegei. A testélményekben rögzült töréseket,
szorongásokat, vágyakat olykor nehéz a szavak útján elérni. A PDMTT az érzékelés
és a mozgás eszközeivel hozzáférhetővé teszi és lehetőleg korrigálja ezeket
az elemi testélményeket. E testélmények alakításával a hozzájuk kötődő öntudatlan
érzések, kapcsolati mintázatok is tudatosulhatnak és változhatnak. A PDMTT-ben
egyaránt lényeges az egyéni és kapcsolati munka. Az egyszerű mozgásos gyakorlatok
kiérzékenyítik saját testi valónk érzékelését és a másokkal való kapcsolatban
átélt testérzeteket. A testtudati munkára épül az egyedüli, páros, vagy csoportos
mozgásimprovizáció. Az önészlelés, s a kapcsolódások árnyalódása miatt a mozgásimprovizáció
igazi alkotássá válik a csoportfolyamat során.
A pszichodinamikus módszer lényeges önismereti eszköze a mozgásos élmények
megbeszélése is. Habár nem lehet minden testérzést kimondani, nagyon fontos
a testi és verbális (beszédben kifejeződő) személyiségrészeink összekapcsolása
a csoportfolyamatban.
Kiknek
javasoljuk?
- Általában azoknak, akik úgy érzik, szeretnének testi önmagukkal őszintébb,
szabadabb kapcsolatba lépni, akiket érdekel a mozgás, önismeretet és alkotás
összekapcsolása, s vállalják az önismereti, illetve terápiás folyamattal járó
elköteleződést.
- Javasoljuk azoknak, akik szenvednek önképük zavarai, vagy kapcsolati elakadásaik
miatt.
- A módszer hatékony lehet pszichózisok, személyiségzavarok, neurózisok, különböző
pszichoszomatikus problémák gyógyításában.
***
A PDMTT-vel kapcsolatban felmerülő gyakori kérdések
Milyen
a csoportok összetétele?
Minden hosszabb PDMTT csoportot két mozgásterapeuta vezet, a csoport optimális
létszáma 12 � 18 fő. Egy tipikus � nem sajátos téma köré szervezett - felnőtt
csoport összetétele változatos. Minden csoport világmodell. Minél változatosabb
nem, kor, élethelyzet, lelkialkat szerinti összetétele, annál jobb. Annál
inkább megélhetjük, megérthetjük, korrigálhatjuk azokat az érzéseket, kapcsolati
mintázatokat, amelyek hétköznapjainkban is működnek.
Mennyi időt vesz igénybe egy mozgás- és táncterápiás csoportfolyamat?
Egy tipikus pszichodinamikus mozgás és táncterápiás csoport kéthetenként találkozik,
egy csoportalkalom öt óra. Lehetségesek hosszabb (pl.250 órás) és rövidebb
(pl. 50-100 órás) csoportfolyamatok. A nyitott alkalmak után a csoportok szerződést
kötnek, ami azt jelenti: megbeszélik, milyen keretek között tudnak a legjobban
együttműködni. Elköteleződni mindig az egész csoportfolyamatra kell.
Mire
való a demonstráció és az interjú?
Minden folyamat elején demonstrációk teszik lehetővé, hogy az érdeklődők minden
elköteleződés előtt kipróbálják a módszert. A hosszabb csoportok előtt a terapeuták
személyes interjú-beszélgetésre hívják a jelentkezőket. A demonstráció és
az interjú célja, hogy mind a jelentkezők, mind a csoportvezetők megbizonyosodjanak
róla, hogy a PDMTT valóban megfelelő út a jelentkező számára. Az interjúbeszélgetés
alkalmat ad annak megfogalmazására, hogy a jelentkező mire szeretné használni
a folyamatot, milyen személyes változásra van szüksége.
Hogyan
zajlik egy csoportalkalom?
A csoport többnyire állapotjelző beszélgetéssel kezdődik. A beszélgetést követő
testtudati munkát és mozgásimprovizációt a csoportvezetők a csoport aktuális
állapotához igazítják. Változatos instrukciókkal segítik a résztvevőket a
testtudati kiérzékenyülésben, s az improvizációs készségek fokozatos kialakításában.
A mozgáshoz zenét is használnak.
A mozgásos blokk után újabb beszélgetés zárja le az alkalmat, amely lehetőséget
ad a mozgásos élmények feldolgozására, az egymásnak való visszajelzésekre,
s arra, hogy a személyes történet, a hétköznapi tapasztalatok, s a csoportban
megélt tapasztalatok összekapcsolódhassanak a megértés és változás lehetőségévé
válva.
Titoktartás
A csoport biztonságos légkörének feltétele a titoktartás: sem a csoporttagok
sem a vezetők nem beszélhetnek másoknak a csoporton hallottakról.
Szükséges-e
az ügyes mozgás, vagy jó tánckészség?
Semmiféle mozgásos előképzettség, ügyesség, fittség, fiatalság nem szükséges!
A csoportvezetők feladata az, hogy a testtudati gyakorlatok felhasználásával,
a jelenlevőkhöz illeszkedő instrukciókkal segítséget adjanak az improvizációs
készség kialakulásához.
Kell-e
beszélni a táncterápiás órákon?
Az MTT-ben semmi nem kötelező. Lehet beszélni, de nem muszáj, lehet mozogni,
de azt is bármikor abba lehet hagyni. Hosszú távon a fejlődés feltétele az,
ha a beszédhez kötődő személyiségrészünket és testi, mozgásos élményeink szavak
előtti világát össze lehet kötni. A csoport beszélgetéssel kezdődik, majd
a mozgásos szakasz következik, s a végén ismét beszélgetés zárja az alkalmat.
Lehet-e
két csoportba járni egyszerre?
Nem, a két önismereti, illetve terápiás csoport egyszerre nem javasolt. Egy-egy
tag olyan erős tartalmakat hordozhat két alkalom között, hogy átviheti az
egyik csoport történéseit a másikba. Előfordulhat az, hogy személyisége egyes
részeit az egyik csoportba viszi, másik felét a másikba, s így elakad a fejlődésben.
Hisz a valódi fejlődés együtt jár különböző én-részeink egységesülő megélésével.
A kétfelé járás károsan befolyásolhatja a csoportfolyamatokat mindkét csoportban.
Van-e
felső korhatár?
Nincsen. A mozgás- és táncterápia idősebb korban is javasolt.
Miért
van két vezető?
A két vezető azért van jelen, mert a mozgásos és a szemlélő terapeutai jelenlét
egyaránt fontos a folyamatban. A legtöbb mozgásos gyakorlatban az egyik vezető
részt vesz a mozgásban, a másik megfigyel.
Kihez
járjak?
Mint minden terápiánál a terapeuta választása nem könnyű feladat. Lényeges
az, hogy az illetőnek legyen megfelelő képesítése, legyen hivatalos jogosítványa
csoportvezetésre. Honlapunkon közzétesszük a pszichodinamikus módszer képzett
csoportvezetőinek és asszisztenseinek névsorát. A pszichodinamikus módszer
tanulmányi bizottsága által hitelesített csoportvezetők és asszisztensek egyaránt
vezethetnek önismereti csoportot.
Van-e
egyéni táncterápia?
Az egyesület honlapján feltüntetett terapeuták többnyire csoportban dolgoznak,
de végezhetnek egyéni terápiát is.
Keretek
A csoport kereteit a csoport által átbeszélt szerződés szabályozza. A keretek
tisztasága, megbízhatósága (időkeretek, titoktartás, fizetés, külső kapcsolat
tilalma, stb) rendkívül fontos a terápiás folyamatban.
Miért nem jó a csoporton kívül találkozni?
A terapeutákkal és a többi csoporttaggal a csoport idején kívül nem találkozunk.
A csoporttagok így tudják csak szabadon használni a terápiás tér különleges
védettségét és erejét. A csoport idejében és terében olyan érzések, tapasztalatok
is felbukkanhatnak, amelyek hétköznapi életben még nehezen feldolgozhatóak.
Az egymással és a terapeutákkal kapcsolatos (áttételi) érzések gyakran nem
az adott személyekről szólnak, hanem a saját elakadások és vágyak kivetítései,
s egy terápiás folyamatban válnak feldolgozhatókká. Ezeket az érzéseket valódi
kapcsolatként realizálni ártalmas lehet mind a hétköznapi élet, mind a terápiás
folyamat szempontjából.
Miért
nem beszélnek magukról a terapeuták?
A terapeuták a csoport terébe nem vihetik be külön, személyes történetüket,
problémáikat, érdeklődésüket. Így tudnak csak többé-kevésbé tiszta felületet,
tükröt nyújtani a csoporttagok számára, így lehetnek a terápiás �itt és most�-ban
kellően elérhetőek. A csoporttal kapcsolatos aktuális érzéseiket, a mozgás
közben megélt tapasztalataikat természetesen ők is megoszthatják.
Lehet-e
egyéni pszichoterápiába járni táncterápia mellett?
Habár a PMTT önálló önismereti és terápiás módszer, az PMTT és az egyéni pszichoterápia
jól kiegészítheti egymást. Bizonyos tartalmak könnyebben megtestesíthetők
mozgásban, mint mentálisan, és ez fordítva is igaz, bizonyos mozdulatok előhívhatnak
olyan érzéseket gondolatokat, amik korábban nem voltak tudatosan jelen, könnyebben
megnevezhetők, s ezáltal új tartalmat jelentenek a verbális terápiában. Olykor
kifejezetten szükséges is lehet a PMTT mellett az egyéni terápia. Mindig fontos
azonban a két tér lélektani összekötése.
Mit
lehet csinálni 5 órán keresztül?
Az PMTT terápiás folyamatában egy-egy foglalkozás legtöbbször 5 órán keresztül
tart. A csoport beszélgetéssel kezdődik, majd a mozgásos szakasz következik,
s a végén ismét beszélgetés zárja az alkalmat. Másképp működik az időérzék
mozgás és másképp a beszélgetés alatt. Általában elég hamar kialakul egy olyan
légkör, hogy az 5 óra szinte kevésnek tűnik, s nagyon gyorsan elrepül.
Van
testi érintés?
Igen az MTT folyamatában használjuk az érintés gyógyító, korrekciós erejét.
Ez az érintés azonban nem kötelező, szigorú, biztonságos keretek között történik
meg. Az MTT folyamatában megtanuljuk megkülönböztetni az érintés árnyalatait,
jelentéseit. Így a hétköznapi életben is sokkal biztonságosabban és érzékenyebben
bánhatunk az érintéssel.
Megjelenik-e
a csoportokon a szexualitás?
A testtudati munka segíthet a szexualitáshoz kötődő érzések, elakadások
megértésében, gyógyításában. Mindazonáltal a terápiás folyamatok alatt a nemi szervek
érintése, a szexualitásra való direkt irányulás nem megengedett.
Van-e
látható jele annak, ha valaki táncterápiába jár?
A testtudati munka eredményeképpen egy idő után megváltozhat testi jelenlétünk
sajátos minősége, változhat mozgásunk. Adott esetben oldottabbá, könnyedebbé
válhat, vagy éppen összeszedettebbé, erőteljesebbé, s ezt környezetünk is
észlelheti.Egy csoportfolyamat elvégzése után van, aki könnyebben tud kapcsolatot
létesíteni, van, aki könnyebben tud kapcsolatban megmaradni, vagy éppen egyedül
is megállni a helyét.
Miért
tart ilyen sokáig, egy évig, vagy akár évekig a táncterápiás folyamat?
A terápiás folyamatok általában azért tartanak sokáig, mert a régi rossz beidegződéseket
nehéz korrigálni. Az MTT nem különbözik más terápiáktól abban, hogy ezen beidegződések
feldolgozása, átdolgozása, átalakítása hosszú időt igényel.
Milyen
öltözet szükséges?
Javasolt puha, kényelmes, mozgásra alkalmas ruha. Általában cipő nélkül, mezítláb,
vagy zokniban dolgozunk.
***
A pszichodinamikus mozgás- és táncterápiáról szakembereknek
A táncterápiák, függetlenül attól, hogy mely irányzathoz tartoznak, a mozgás, a testi tapasztalatok fejlődésben és a továbbfejlődésben betöltött alapvető személyiségszervező erejére építenek.
A
Pszichodinamikus Mozgás- és Táncterápia (továbbiakban PMTT) feltáró és korrektív
pszichoanalitikus szemléletű pszichoterápiás módszer, mely egyéni klienssel
és csoporttal egyaránt művelhető. A korrekció testi és verbális átdolgozás
útján történik. A gyógyító folyamat a mozgás és a testi tapasztalás köré szerveződik.
A módszer elméleti hátterét a pszichoanalitikus tárgykapcsolatelméletek, a
csecsemőkutatások eredményeit beépítő új szelfpszichológiai és kötődéselméletek,
az idegtudományok és az élettan vonatkozó ismeretei képezik. (Pl. a térélmény,
a memóriakutatások vagy neurofiziológiai szabályozás különböző szintjeinek
legújabb ismeretei.) Másik - elsősorban gyakorlati - bázisát a modern táncirányzatok,
testtudati rendszerek, a 20. századi kísérleti színházi alkotó műhelyek tapasztalatai
és elméletei alkotják.
Összefoglalva PMTT szemléletét meghatározó főbb elméleti meggondolásokat:
(Részletesen ld. Merényi M.: Mozgás- és táncterápia. Pszichoterápia 13:4-15,
2004.)
Kiemelt jelentőségű a preverbális kor tapasztalati világa, az anya-gyerek,
szülők és a gyermekek kapcsolata, a korai szelférzetek élményrétege, ahol
az élmények és a kapcsolatok átélése, szabályozása még a testi folyamatokon
keresztül történik. Ennek elérése kettős értelemben kiemelt jelentőségű. Egyrészt
a korai, nehezebben hozzáférhető tapasztalatok, kapcsolatok lecsapódásai a
testi tapasztaláson keresztül elérhetővé válnak. Másrészt a bemozdulás által
működésbe lendül lényünknek, énünknek az a rétege, melyet folyamatosan élünk
és használunk, de gyakran nem vesszük tudomásul: a test és a testi szelf.
Személyiségünket teljesebben élhetjük meg a terápiás folyamat során. Ez gyakran
képes újraszervezni berögzült sémáinkat.
A testi, fiziológiai és érzelmi fejlődés egymástól elválaszthatatlanul, gondozó-csecsemő
kapcsolatban történik. Ennek meghatározó része a csecsemő érzelmi-fiziológiai
állapotainak szabályozása, melynek feltétele a gondozó megfelelő válaszkészsége,
feszültségtűrése, azaz tartalmazó képessége. A csecsemő anyjával való kapcsolatban
tanulja meg, hogy saját érzelmi-fiziológiai állapotait észlelje, és elkülönítse
mások állapotaitól. Így alakul ki normális neurofiziológiai szabályozás, és
a differenciált tárgykapcsolati világ. Azaz a legfontosabb személyekhez, világhoz
való viszonyulási módjaink belső reprezentációs modelljei.
Az új szelffejlődéselméletek szelf-fogalma egy folyamatosan szerveződő élményalapú
szelfként értelmezi személyiségünk magját.
Daniel Stern szerint a fejlődéssel az újabb szelférzések az élmények újabb
tartományát nyitják a csecsemő számára, minden szelférzés új szervezőerő,
és egész életünkben egymás mellett léteznek, támaszkodhatunk rájuk. A korai
fejlődés időszakára jellemző kapcsolati minták mozgásos-fiziológiai-érzelmi
minőségei az implicit memóriában őrződnek, mivel az explicit memóriarendszer
struktúrái később érnek. A PMTT vonatkozásában ez azt jelenti, hogy testi-mozgásos
tapasztalat útján elérhetővé, és módosíthatóvá válik korai kapcsolati világunk.
A verbális szelférzés új teret nyit, a szimbolikus gondolkodás kiteljesedését
hozva, átvezet a narratív szelférzésbe. A beszéd, a gondolkodás szintjén is
elkezdődik a belső szabályzás.
A csecsemő-megfigyelések és a memóriakutatás eredményei alapján a preverbális
szelférzetekre épül a fantáziaalkotás kognitív képességének kialakulása.
A PMTT épít a korai szelférzetek jelenlétére, és azok énélményszervező potenciáljára.
A
MÓDSZER
A módszer négy munkamód folyamatos és együttes jelenlétére bontható le. Ezek
a következők:
I.
Testtudati munka
II. Kapcsolati munka
III. Alkotás szintje
IV. Verbális munka
A négy munkamód egységes, pszichoanalitikusan orientált lélektani munkafolyamatba
ágyazódik.
Testtudati munka
A
testtudati munka alapja a konkrét testi érzékelésre és mozgásra irányuló figyelem,
mely lehetővé teszi a test fizikai állapotváltozásainak lekövetését, azaz
az un. tiszta testi tapasztalatot. Ez a munka a saját test és mozgás részletes
érzékelésével, megfigyelésével kezdődik. Egyszerű figyelmi fókusszal indítunk,
mint pl. légzés, a testsúly, a járás megfigyelése - vagy párban a testsúly
átadása vagy átvétele, tartása, támaszadás, és támaszkodás. Direkt testtapasztalás:
súly, egyensúly, irány, testrészek részvétele, szimmetriaviszonyok, térhez
való viszony, erő, ritmus, sebesség, forma, irány-sebesség, a test külső és
belső tere.
A testre irányuló figyelem sajátos módosult tudatállapotot indít, mely a szabályozás
archaikusabb szintjeit, csatornáit éri el. Ez a fajta módosult tudatállapot
a figyelem folyamatos mélyítésével az egyén által szabályozható, irányítható,
a jobb és bal agyfélteke közti átjárhatóságon alapul.
A testtudati munkán keresztül juthatunk el a szelférzetek korábban létrejövő
szintjeihez, a hatóerő - önmagunk - átéléséhez, és egyfajta testi reflektivitáshoz,
önreflexióhoz. A PMTT-ben primer testi tapasztalati szinten, a terápiás keretek
védelmében a korai élményvilág is megmozdul.
A lélektani munkát a testtudati munka alapozza meg, amennyiben a konkrét (valós)
testi tapasztalás talaján bontakoznak ki a mozgás szimbolikus minőségei és
a lélektani tartalmak összefüggései.
A saját test fizikai minőségeinek, tulajdonságainak részletes tudatosítása,
azaz a szelfmagérzetek megerősítése, mely a testséma, testkép belső reprezentációinak
folyamatos változását is eredményezi. A spontán vagy akaratlagos mozgás több
paraméter mentén leírható élménymodalitásaihoz csatlakozhatnak azok az asszociációk,
amelyeket a mozgás hívott elő.
A testtudati munka lehetőséget ad a belső testkép differenciálódására, a mozgásrepertoár
bővülésére és az improvizációs készség fejlődésére is.
A kapcsolati munka
Páros,
hármas, kiscsoportos vagy csoportos - kapcsolati - munkánál is egyéni vagy
több személyre építő testtudati tapasztalatból indulunk el. A másik személy(ek)kel
való kölcsönös munka, a tükrözés finom áramlása, a hangolódás pozitív vagy
akár az elhangolódás negatív élményei színezik át a közös mozgást. Az áttételnek
megjelennek artikuláltabb és kevésbé artikulált szintjei (itt utalnék Bálintra,
aki szintén kiemeli, hogy az őstörés szintjén a szavak elvesztik jelentésüket
és jelentőségüket, másfajta, nem szavakhoz köthető jelenlét szükséges a terápiás
munkához). A közösen megélt történetek valóságossága megerősödik a kapcsolatban,
és ezáltal s saját valóságosság érzése, az én-élmény is. Fontosak a mozgásterápiás
csoportra jellemző sajátos csoportdinamikai történések is, a csoport együttes
működése, ereje, és a szinte nem is észlelhető, mégis folytonosan ható szinkron
történések.
Mozgásterápia során az egyénnek lehetősége van az egyedüli munkára, Bálint
alkotás fogalma itt nagyobb jelentőséget kap. Az egyedüli improvizáció során
az egyén dolgozhat a csoportban megélt, megtapasztalt élményekkel, és beépítheti
akár mások élményeit is az alkotás során. Ez a saját testbe vagy testben történő
integráció segíti a szeparáció-individuáció folyamatos átdolgozását is, és
hogy a nagy testi intimitást jelentő helyzetekből, kapcsolatokból az egyén
a saját egyéni útját is képes legyen építeni. A winnicotti értelemben vett
egyedüllét képessége a jó tárgyak beépülésén alapul. Mozgásterápiás folyamatban
a másik(ak)kal történő testtudati munka van előtérben, miközben a jó tárgy
és a jó kapcsolat is reprezentálódik, tehát zajlik a belső tárgykapcsolati
világ átépülése is.
Az alkotás dimenziója
A
testtudati és kapcsolati munka során, ahogy fejlődik a test integrált egészként
való élménye, ahogy gazdagodik a térhez és a másokhoz való kapcsolódás képessége,
úgy nő a kliens improvizációs készsége és a kezdetben rendezetlenül felszínre
kerülő mozgásanyagok egyre árnyaltabban, differenciáltabban formálódnak meg.
Az önfelfedezés összefonódik az önalkotás élményével. Ez azt is jelenti, hogy
a mozgás szimbolikus minőségei is egyre tisztábban jelennek meg, és ismételt
térbe helyeződései újabb és újabb transzformációs lehetőséget teremtenek.
Összefüggő mozgásalkotások válnak átélhetővé és láthatóvá.
A PMTT-ban a kliens vagy a csoporttagok minden megnyilvánulása térbe kerül,
térben ölt formát, és a térhez való viszony folyamatos átélése, tisztázása
szerves része a terápiás folyamatnak. A tér érzékelése (irányok, távolságok
stb.) a testtudati munkafázis során elkezdődik. A terápiás folyamat előrehaladtával
így kap egyre nagyobb hangsúlyt az alkotás leg differenciáltabb szintje: a
kiemelt térben történő improvizáció, ami azt jelenti, hogy nincs benne a csoport,
hanem a kliens/ek egyedül, párban, hárman, négyen, a többiek, azaz a "nézők"
figyelmével kísérve dolgoznak benne.
A kiemelt térben, egy tudatosan vállalt helyzetben, a többiek figyelmének
erőterében megvalósuló mozgásimprovizáció olyan terápiás átdolgozás, ahol
a tudatosodási és a kreatív folyamat találkozik.
Verbális munka
A
megbeszélés során a testi-érzelmi-vegetatív és kognitív történések speciális
szintézise jön létre.
A megbeszélés tartalmazza az élménymegosztást és a mozgásos élmény verbális
visszafordítását, az emlékezést, és az áttételi történések kellő időben való
feltárását, átdolgozását.
A terápiás intervenciók az élménymegosztás és a hozzá kapcsolódó asszociációk
mentén zajlanak
Az átdolgozás során hangsúlyt kap az az oszcilláció, ami a verbális megfogalmazás
és az ismétlődő mozgásos munka hatásában ragadható meg.
Alkalmazás:
Szocioterápiás, önismereti, és pszichoterápiás szinten alkalmazható.
Klinikum:
Természetesen a verbálisan nehezen megközelíthető, gátolt betegek gyógyításában
van a legnagyobb jelentősége:
Pszichozisok, pszichoszomatikus kórképek
Személyiség zavarok
Neurotikus zavarok
Mentálhigiene, prevenció
Oktatás: személyiségfejlesztés
Művészet: színházcsoportok, táncosok számára háttérműhely kiegészítő része
Továbbképzés: segítő foglalkozású szakemberek hatékonyabb kommunikációját
segíti perceptuális érzékenységük fejlesztésével.